Reinkarnáció » Info-Pápa

Reinkarnáció

halál és születés

A később brahmanizmussá alakult védikus kezdetei a történelem előtti idők homályába vesznek. Azt tanítják, hogy az emberiség egy tökéletesedési úton jár, s ennek érdekében új meg új életre születik meg. A halál után egy szenvedésteli periódus következik, a �káma loka�, a vágyak helye. Az ember megszokott bizonyos alapvető élményeket, pl. a levegővételt, az evést, az ivást, a tapintást stb. Szeretné ezeket újra érezni, de már nincs hozzá teste. Ezért megélhet fulladásos félelmeket, éhezést, szomjazást, zuhanást. A káma loka során ezek fokozatosan kiégnek belőle. Lehetséges, hogy ebből az ősi tanításból alakult ki a purgatórium fogalma a keresztény teológiában.

A lélek újratestesülésére azért van szükség, mert a dolgokon kívül vagy belül változtatni csak a földi életben, az anyagi világban lehet. A halál után minden abban az állapotban merevedik meg, ahogy az élet végén volt. A halál és az újabb születés között csak a kontempláció, szemlélet van, és következő új földi élet helyzeteinek, találkozásainak, a megérdemelt jó- és balsorsnak a �megtervezése� és vállalása a kiegyenlítés érdekében. Ezt a kiegyenlítő sorsot nevezik karmának. A sors, a karma tehát előző életek következménye. Ebből fakad az indiaiak nagy tűrőképessége a szenvedéssel, a balsorssal, a betegséggel szemben.

Az eredeti buddhizmus ateista vallás. Buddha nem hisz sem Istenben, sem a lélek halhatatlanságában. Az �Én� érzést illúziónak tartja, amely az ember különböző alkotórészeinek ideiglenes összeállásából alakul ki. A halállal ezek szétbomlanak, s az Én megszűnik, mint ahogy a szétszedett szekér után sem marad meg semmilyen elvont �szekérség�. Buddha nem hisz az ember �őszibarackszerű� voltában, miszerint kívül a romló test, belül pedig a kemény és örök mag. Ám ha nincs lélek, nincs lélekvándorlás sem. Azonban ehelyett az újratestesülést tanítja. Az ember lelki működését � a gondolatot, az érzést, a cselekvést � döbbenetesen modern szemlélettel, energiakvantumként fogja fel, s mint ilyenek, maradandóak. A gondolkodó elpusztul, de a gondolat megmarad. Az érző megsemmisül, de az érzés tovább él. A cselekvő már nincs sehol, de a cselekedet jelen van a világban. S e három testi formát, érzékelési lehetőségeket keresve magának, újra összeállhat egy élőlénnyé, emberré.

Az újratestesülés mozgatóereje a vágy. Buddha első, ún. benáresi beszédének � amikor úgymond, megforgatja a tan kerekét � alaptételei:

Minden lét szenvedés.
Minden szenvedés oka az életvágy.
Aki nem vágyik élni, nem szenved.
A szenvedésről való szabadulás útja a �nemes nyolcrétű ösvény�:
A helyes megértés.
A helyes elhatározás.
A helyes beszéd.
A helyes cselekvés.
A helyes életmód.
A helyes törekvés.
A helyes koncentráció.
A helyes meditáció.

A tanítványokat főként az érdekelte, hogy az új lény azonos-e a régivel? �Én fogok újra megszületni vagy nem én?� � firtatták. Ekkor mondja Buddha válaszul híres mécses hasonlatát:

�Itt van ez a mécses. hajnalig dolgoztam a fényénél. Reggel eloltom. Este újra meggyújtom. Az edény ugyanaz, az olaj ugyanaz, a kanóc ugyanaz, de ugyanaz-e a láng, ami felgyullad a következő éjszakán?� Erre a kérdésre csak saját maga felelhet az ember. Ha nem tud válaszolni, akkor az ő számára nincsen válasz a �nagy� kérdésre sem. Ha ugyannak a lángnak tartja, akkor ugyanaz az ember születik újra. Ha részben ugyanaz a láng, részben nem, akkor részben ő születik meg, részben másvalaki.

Mindenesetre az ember felbomlása nem egyszerre megy végbe. A testi halál után felbomlanak az életerők, a lélek a lélekvilágba, a szellem a szellemvilágba tagolódik be. Négy halálról van tehát szó, amelyek közül csak a legelsőt tudjuk érzékelni. E folyamat elején víziók keletkeznek: haragvó-vérivó istenségek és szelíd barátságos Buddhák derengenek fel. Ezeknek nincs objektív létezésük. A meghalt ember mindazzal szembetalálkozik, amit életében önmagából a világba �küldött�. Saját gondolatai, érzései és cselekedetei közelednek felé ezekben a víziókban. Ez a �tükörélmény�, amikor az ember önmagával találkozik, saját aljasságaival, indulataival, jóságával és szeretetével e fenyegető és biztató képek formájában. ...

A tibeti buddhizmus a két élet közötti időszakot �bar do�-nak, köztes létnek nevezi. Erről szól az úgynevezett Tibeti Halottaskönyv. A köztes lét kezdetén vadító isteni fények villannak. Ha a meghalt hozzá tud ezekhez kapcsolódni, akkor megmenekült a további újraszületések forgatagából. ... Ha ezzel is kudarcot vall, akkor azt kellene elérnie, hogy jó helyre szülessen meg. Az embert előző életének gonosz gondolataiból, érzéseiből, cselekedeteiből keletkező �karmikus viharok� ázik az újabb születés felé. A karmikus viharok elől menekülve az ember eredetileg hat helyre inkarnálódhat: ...

Drágakövekből épült paloták tűnnek fel fehér fényben: Az istenek világa.
Ligetek, erdők, forgó tűzkerék látszik vörös fényben: A félistenek világa.
Szeretkező emberpárokat lát kék fényben: Az emberek világa.
Barlangok, üregek nyílnak, zöld fény gomolyog: Az állatok világa.
Vízmosások, kidőlt fák, sárga fény: A démonok világa.
Fekete-vörös színű házak, utak, jajongó ének, füstszínű fény: A poklok világa.

A hinduizmussal és a kereszténységgel ötvözött halál szemléletes van a modern ezoterikus iskolák közül a teozófiának és a belőle kicsírázó s a teozófia elterjedtségét ma már messze meghaladó antropozófiának. Az antropozófia Naprendszerünket Krisztus-kozmosznak tartja. Krisztus megtestesülése és kereszthalála valóban megváltás volt abban az értelemben, hogy vére és szelleme átitatta a Földet, és újra megindította az anyagban túlságosan alámerült emberiség számára az elakadt reinkarnáció lehetőségét. Kiszabadította az ember lelkét és szellemét az anyag fogságából.

A halál vonatkozásában tehát jórészt a reinkarnáció tanát követik. A távol-keleti felfogásnak megfelelően nem kedvelik a �visszahívó gyászt�, a sírva gyászolót, azt, aki minduntalan fölidézi a halott földi szokásait, kedvteléseit. A gyász adekvát formájának a meghalt ember segítését ajánlja, a reá való koncentrálást, a �te most is vagy, de nem a Földön, meghaltál tartalommal. Vagyis a halottat szellemi útjára kell engedni. A tűz (pl. gyertya) a vágott, életerőiben felbomló virág együtt segíti a kapcsolat megtalálását.

Forrás:tttweb.hu

Nyomtatás | Küldje el ezt a cikket!

Vissza a főoldalra